Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bogácsi gyalogtúra.

2009.04.04

    Március 27.-én pirkadatkor, hajnali negyed 8-kor találkoztunk a Keleti pályaudvaron, hogy elinduljunk tavaszi „RELAXÁCIÓ” fedőnevű kalandtúránkra. Érdekes módon az Egerig tartó utat a menetrend szerint csak egy meglepő, de tervszerűen végrehajtott átszállással lehetett megtenni, ám ez senkinek sem szegte kedvét. Már a vonaton egyértelműen kiderült, hogy ki van rendesen felkészülve egy gyalogtúrára, amikor körömcsipeszre volt szükség, és az összes többi lány csak hajsütővasat tudott felmutatni, az örökké éhes Korbuly Lilla egy perc alatt elővarázsolta zsákjából a kérdéses eszközt is. Egerben leszálltunk a vonatról és azonnal lendületesen nekivágtunk a körülbelül 15 kilóméteresre becsült gyalogtúrának Bogácsig. A első képen Petrányi Gábor az Építők zászlóval, melyet példamutató módon a nehéz körülmények között is a hátizsákján hordozott, hogy az összetartozásunkat jelképező kék-fehér színek felmutatásával az egész kirándulás alatt végéig erőt tudjon önteni a könnyebben csüggedőkbe.       

Kép

   Kiérve a városból vidáman lépkedtünk az ösvényen sokáig, de sajnos az élen haladó Lansti Zsófi és Bakó Emese nem voltak elég éberek, (bár az a vita, hogy vajon tényleg látták-e a sárga jelzést vagy csak a háborgó tömeget próbálták ezzel megnyugtatni sohasem dőlt el végleg) és egy hosszú kaptatón egyszerűen tévútra vezettek minket. Bennük addig vakon bízó, jószándékú társaik csak akkor fogtak gyanút, amikor egyszercsak az erdő helyett egy szőlőhegyen találták magukat ahol a helyi őstermelők gyanakodva méregették őket. Ezentúl jobban megfontoljuk majd, hogy követjük-e Zsófiát, aki állítólag komoly helyismerettel rendelkezik a környéken, ezzel együtt az elalvás előtti séta alkalmával az általa rendszeresen évek óta látogatott és csak néhány utcával rendelkező Bogács faluban is minden különösebb megerőltetés nélkül, könnyedén eltévedt. A képen Gál Mariann, aki a szántásban éppen a helyes útra vezető dűlőt keresi a térképen.                   

Kép

   Ezután kisebb kitérőt tettünk, mert mindenképpen meg szerettük volna tekinteni a környék nevezetességének számító Kaptárköveket.                    

Kép

Kép

   Ezek kialakulása is már viták témája, de az valószínű, hogy a vulkáni utóhatások következtében feltört kovasavas meleg vizek hatására erősebben átkovásodott riolittufa maradványai a viszonylag szabályos kúp alakú képződmények. (Ezt Marianntól tudjuk, és akik részt vettek a kiránduláson, azok mind meg is jegyezték.) A Wikipédia szerint a kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A legújabb kutatások több fülkekészítési periódust különböztetnek meg a IV-XIV. század között, ám régészetileg egyelőre csak későbbi időszak igazolt. A kaptárfülkék a XI-XIV. században a riolittufába vájt barlanglakásokkal és pincékkel egyidőben jelentek meg, erre a korra utalnak a környezetükben feltárt cserépedény-maradványok is. Írásos forrás még nem került elő a kaptárkövekről, használatuk tekintetében igen különbözőek a feltételezések, a nép szájhagyomány is többféle rendeltetésre utal, ezek között felelősen még mi sem tudtunk dönteni. A kaptárköveket elhagyva elértük Szomolyát, ahol egy gyors pihenőt tartottunk a barátságos helyi vendéglátóipari egységben, melyet sokan egyszerűen kocsmának neveztek és innen vágtunk neki az utolsó 3 kilóméternek Bogácsig, melyet végül mind a 21-en hősiesen elértünk. Itt ki kell emelni a jó erőben lévő Szilágyi Sanyit, aki magasan a legnehezebb (bár gyanúsan csörömpölő...) hátizsákot cipelte egész úton. A képeken a kis csapat a bogácsi kilátónál és a falu.

Kép

Kép

Kép

   Bogács fürdőhelyéről ismert község Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, a Mezőkövesdi kistérségben. Miskolctól 30 kilométerre délnyugatra, Egertől 18 kilométerre keletre található. Nevét az ószláv bogatu szóból eredeztetik. Jelentése: gazdag. A terület az őskor óta lakott, újkőkori kőszerszámokat is találtak itt. A települést 1248-ban említik először, Bogachi néven. A lakosság főként szőlőtermesztéssel foglalkozott. (Úgy látszik, már akkor is bevált...) 1323-ban az egri káptalanhoz került. A török időkben elpusztult, és csak a 18. században népesült be újra. Az 1950-es években a térségben kőolajat kerestek, amit nem találtak, de a próbafúrások során termálvíz tört fel. Ezt ők akkor biztosan nagyon bánták, de mi most egyáltalán nem. Végigvonultunk Bogácson, beköltöztünk a saját jurtánkba, majd gyors (a várakozásokat felülmúló) vacsora után haladéktalanul megindultunk a medencék felé.

Kép

   Az este folyamán megérkeztek azok is, akik eléggé el nem ítélhető módon autóval tették meg a távot, mert különféle átlátszó indokokra hivatkozva állítólag nem tudtak volna reggel elindulni, (iskola, munkahely...stb.) valószínűsíthetően azonban egyszerűen nem tudtak felülkerekedni lustaságukon. Köztük volt az előző hétvége vesztese (nagy csatában) Mayer Máté is, aki most viszont az első helyet szerezte meg a bogácsi divatbemutatón retró stílusú villogó diszkószemüvegével. (csak egy hajszállal előzte meg Hideg Dani kirándulósapkáját...) A fürdés után megérkezésük örömére (mert mi azért örültünk nekik...) welcome party-t tartottunk, amely egészen éjjel egy óráig dübörgött, amikor a szigorú túravezetők ágyba parancsolták a tiltakozó résztvevőket.                            

Kép

Kép

Kép

   Reggel mindenki frissen kipattant az ágyból és átvonszolta magát az étterembe reggelizni, majd nekikezdtünk a sportprogramoknak. A képen a mindenki elkeseredésére technikai problémák miatt elmaradt röplabda hoppon maradt legnagyobb esélyesei: Szilágyi Sándor, Joós Attila, Mayer Máté, Szűcs Loránd és Weidinger Gergő a hiábavalónak bizonyult felkészülés közben.

Kép

   Az első valódi erőpróba a kosárlabda volt, ahol négy csapat küzdött és ki kell emelni Dundler József szorongatott helyzetből dobott, gyönyörűen kivitelezett középtávoli dobását, mellyel a döntetlent szerezte meg csapatának. A futballban főleg Németh Peti és a büntetőket biztosan értékesítő Szabó Dani villogott (aki pingpong párosban is első helyen végzett a rangos mezőnyben) és szerencsére a kezdés előtti utolsó pillanatban befutott Joós Peti is, klubunk állandó gólzsákja. Utána jött az asztalitenisz parádé, a felső képen Szemeti Gábor készül csinos sapkájában világhírű fonák ritörnjéhez, az alsó képen pedig a két legagresszívabb résztvevő, Szűcs Lóri, a vízicsaták fáradhatatlan bajnoka és Molnár Lili, aki éjszaka még a saját edzőjét is megpróbálta a medencébe fojtani... A medencei kakasviadalok hőse egyébként a verhetetlen Szilágyi testvérpár volt, de Sanyi Fannival a Lilla, Attila és a Dani, Luca kettőst is legyűrte.                                                

Kép

Kép

  A következő képen a népszerű cowboy játék, a szélen hírhedt fehér sapkájában ( a gyakorlatlan kezdőktől körülvéve) maga a rettegett Somogyi Viktor (középső neve Óvatos), akinek minden lövése célba talált. Az alsó képen középen a másik híres párbajhős, Joós Attila pihen a forró vizes medencében, aki varázsfegyverével Szemeti Gábor páncélját is képes volt átlőni.  A cowboyjáték közben a teraszon tiltott szerencsejátékok folytak, ott a híres Kanaszta Ász, Huszár Ádám emelkedett ki a mezőnyből, bár sok partit nyert a rossz nyelvek szerint egyébként hamiskártyás Szilágyi Anna is...                                                       

Kép

Kép

Kép

   A második éjszaka sem telt sokkal nyugalmasabban, mint az első, úgyhogy mindenkinek jólesett indulás előtt a bundáskenyér. Evés után rendet raktunk, itt ki kell emelni a fáradhatatlanul mosogató Lovró Zsófit és Varsányi Rékát. (Ugyanis volt mit elmosogatni...) Reggel még gyorsan bevásároltunk Bogácson, a népszerű Lanstiák Dóri (aki hazafelé megszerezte a Klub Bölcse megtisztelő címet) akciós kifliből egész zsákkal szerzett. A képen éppen megosztja a zsákmányt a táncoslábú Boriszov Danival és legbeszédesebb társunkkal, Varsányi Fannival, akinek komoly szerept szánunk, ha egyszer kényszerűségből társalkodó klubbá kellene átalakulnunk...                                                                                         

Kép

   A következő képen az indulás szomorú pillanata:

Kép

   Az utolsó képen hűséges barátunk, Bojti (Szomolyai) Béla, aki az egri állomásig kísért minket, ahol legnagyobb örömünkre egy szupervonattal mehettünk egyenesen (átszállás nélkül) Budapestig.                                       

Kép

    Várjuk az őszi kirándulást!

   Nézzétek meg a képgalériát is!

 

A mappában található képek előnézete Bogács 2009